Élménybeszámoló - Ausztriai nyelvi tábor 2025

A Hauck János Német Nemzetiségi Általános Iskola felső tagozatának 43 diákja, köztük én is, és négy kísérő tanár, szeptember 14-én, vasárnap reggel elindultunk Ausztriába egy hatnapos német nyelvi táborba.

Az odafelé vezető úton gyönyörű szép tájakat láttunk, sőt megálltunk Bärnbach-ban is megnézni a Szent Barbara templomot. Ez az épület nem hétköznapi, más, mint a piliscsabaiak. Színes, modern a külső megjelenése, például a boltozat és a torony aranyozott, arany gömbök és színes csempék, kerámiák díszítik, de a belső tér kevésbé modern, jobban hasonlít egy hagyományos templomhoz. Az udvaron 12 kapu jelképezi a világ vallásait, amelyek szintén szép színesek, jelképeket ábrázolnak.
St. Kanzian környékén szálltunk meg, egy nagy szállodában, gyönyörű környezetben, ahol volt egy tó is. Az ebédlőből volt a legszebb a kilátás, és az étel szerintem az osztrákoknál a legfinomabb!

Hétköznap reggelente felszálltunk a buszra és elmentünk a német nyelvórákra. Több csoportra voltunk osztva, és anyanyelvi tanárok foglalkoztak velünk délelöttönként.
Az órák vidám hangulatban teltek, voltak játékos feladatok, feladatlapok, de leginkább németül beszélgettünk.

Délutánonként különböző programokon vettünk részt a kísérő tanárokkal:
Meglátogattuk a St. Primus Vogelparkot (madárparkot) a Turnersee mellett, ahol nem csak madarak voltak, hanem többek között teknősbékák. Ez Ausztria legnagyobb magángyűjteménye. Nekem legjobban az emetetés tetszett és a fehér bagoly, ami hasonlított a Harry Potterben lévőre.

A villachi termálfürdő egy luxusfürdőre hasonlít véleményem szerint. Az épület modern stílusú. Több nagy csúszdával, sportmedencével rendelkezik. A zárt csúszdában is különböző világítások színesítették az élményt, nekem ez tetszett a legjobban. Ki lehetett választani, hogy milyen világítás legyen a csúszdában.
Mivel az időjárás hideg és esős volt ezen a napon, ezért kifejezetten kellemes volt a termálfürdőben eltölteni a délutánt.

Klagenfurtban több érdekes látnivalóvalóban volt részünk:
A város legismertebb jelképe a sárkányszobor, melynek neve Lindwurm. Ez egy mítikus szörny, ami a város címerében is szerepel. A legenda szerint egy bátor harcos megölte a sárkányt, aki rettegésben tartotta a környék lakóit.

A wörthi tavon hajókáztunk egyik délután. A víznek csodaszép kék színe van, a táj is gyönyörű, szerencsére aznap sütött a nap, így a víz különleges kék színe még szebb volt és áttetszően tiszta.

Ellátogattunk a Minimundusba, ami a Wörthersee partján található és a világépületek miniatűr változata tekinthető meg itt, mint például az Eiffel-torony, a Szabadság-szobor, a londoni Tower Bridge. Tavak, hajók és vasúti makettek teszik élethűvé a helyszíneket. Aki a Minimundus makettjeit megnézi, az végigjárhatja a világot a kiállítás végére.

Az utolsó, csütörtöki németórán beszélgettünk, játszottunk és elmentünk fagyizni.

Pénteken reggeli után indultunk hazafelé, de azért útközben még megálltunk egy kicsit Grazban, várost nézni.
Felsétáltunk Graz belvárosába és a várba, ahol van egy óratorony, az Uhrturm. Alatta egy alagútrendszer fut, amiben kialakítottak egy csúszdát. Kaptunk egy ülőpárnát, belekapaszkodtunk a kapaszkodóba és egyesével, ki-ki a saját bátorsága szerinti lendülettel, lecsúszott a 175 méter hosszú és 64 méter magas csúszdán a belvárosba. Ez egy csőcsúszda, ami belül sötét volt, és visszhangzott, főleg a lányok és a kísérő tanárnő sikításától. Rendkívül gyorsan siklottunk, körülbelül 40 másodperc alatt értünk a végére. Leérkezést követően monitoron lehetett látni egy képet magunkról a kiérkezés pillanatában, illetve az adatot, hogy hány kilométer per órával száguldottunk lefelé a csúszdán. Én 64 km/órával. Majd visszasétáltunk a buszhoz és folytattuk az utunkat hazafelé.

Nagyon sok élményben volt részem. A legjobban a hajókázás és a grazi csúszda tetszett. Rengeteget emléket gyűjtöttem!

Orsós Boldizsár 5. osztályos tanuló